Egyetértett Ön már Deutsch Tamással? Igen? És tükörbe tudott utána nézni?
Valami hasonló helyzetbe kerültem az utóbbi időben, ráadásul pár hét leforgása alatt kétszer is. A tükörképemmel még csak megbarátkozom, mindennap látom ezt az ábrázatot, viszont, hogyan álljak így oda a saját édesanyám elé? Nehéz az élet… Na, de nézzük, miben is osztom nagyszájú politikusunk véleményét.
Először is azt mondja az FN-nek, hogy:
„Ezért vélem úgy: eleinte biztosan kevés, ha egy „ismeretlen” mordul a másikra, hogy „maradj már, beszakad a dobhártyám a cigányozástól”. Hangadók kellenek, akiket hóban, sárban, jégesőben ott találunk a lelátón, akik, ha rákiabálnak a másikra, hogy – nem tudom másként mondani – „baz’ meg, öreg, megőrültél, megint zártkapus meccset akarsz?”, annak foganatja van. Nem árt, ha tudjuk, a FIFÁ-nak nem az a célja, hogy betiltson meccseket, hanem az, hogy respektet alakítson ki a pályákon és a pályák mellett.”
És ez tényleg így van. Volt szerencsém már jó pár meccsen kint lenni és nem egyszer, nem kétszer fordult elő, hogy az én ízlésem szerint oda nem illő rigmust skandált a „béközép”. Persze páran meg is jegyezték, hogy a csapatot kellene biztatni és nem egy ott sem lévő ellenfelet (ellenséget?) szidni, ám amíg a tábor fő hangadója is inkább „utálunk szar…” – és ide most mindenki képzelje oda, akit gondol – szövegű nótát fújja, akkor tök mindegy, hogy a jónép mit akar, a lelát hangosabbik fele a jól betanult vakert nyomja.
Persze nem akarok álszent lenni, nekem is kicsúszik ez meg az a számból a meccs hevében (mondjuk én többnyire csak a szám sarkában bémegelek), de ha már szidunk valakit, az legyen is ott. Legalább a városban…
Na, de nézzük a második pontot, ami úgy szól, hogy:
„Sérült, formán kívüli, meccshiányos és cserepados játékosok a "sorsdöntő mérkőzésére" készülő válogatott keretében. Zárt kapus mérkőzés, zárt kapus válogatott.”
Közhely már ezeket puffogtatni, de azért most kivételesen nem rossz, hogy ezt a dajcstomi is kírta. Igaz most nem csiripelte, csak írta. A fácséra. Mindenesetre mond valamit. Például szentül meg voltam győződve róla, hogy Hajnal Tamás bekerül, pedig nem, hogy élete formájábn nincs (ami a legjobbakkal is megesik, hogy nem megy), de még nem is nagyon játszik a csapatában. Egyből kerettag. Bezzeg, amikor sorra játszotta a meccseket a Bundesligában, akkor meg hiába nézte a postaládáját… Vagy mondhatnám az utóbbi időben háttérbe szoruló Gyurcsót, a sokszor a kispadon ücsörgő Pintért, vagy azt a Rudolfot, aki jó egy éve nem mutatott semmi maradandót.
És most még akkor el sem kezdek Husztizni. És hisztizni sem.
