Hiába nevezték ki csütörtökön Dárdai Pált az élvonalban szereplő Hertha BSC - ideiglenes - vezetőedzőjének, ezt az „aprócska” dolgot elhomályosította az, hogy a Béres Csepp a termékben fellelhető kobalt (kobalt-klorid-hexahidrát) miatt felkerült a nemzetközi doppingellenes szövetség (WADA) tiltólistájára.
A Magyar Atlétikai Szövetség hívta fel a hivatásos sportolók figyelmét erre a saját honlapján, amit talán maguk az atléták sem olvasnak, de azért valaki csak felfedezte, így híre ment az egész magyar médiában. Mivel a Béres Cseppről van szó, így természetesen az emberek rápörögtek a témára, elég sok háztartásban használják és mivel jó szokás szerint sokan csak a cím-lead kombóig jutottak, egyből az egészségüket kezdték félteni, míg mások nemes egyszerűséggel a romló nyugat egy újabb támadását vélték felfedezni ebben az egészben ez ellen az aprócska, de annál büszkébb ország ellen.
A kommenteken végigfutva szembetűnő volt, hogy voltak, akik anyáztak, voltak, akik az anyázókat anyázták, voltak, akik a WADA-t anyázták, voltak, akik a (mindig kritikus, hehe) hírportálokat anyázták, mert rémületet keltenek, és voltak a megszokásból anyázók. Szóval ment az anyázás.
Pedig egyszerűen arról van szó, hogy egy újabb összetevő került a WADA amúgy sem rövid tiltólistájára (akinek van kedve, átfuthatja a 2014-est, szerintem ennek már a felét beszedtem reggel, csak nem tudok róla), mivel az anyagról kiderült, hogy teljesítményfokozó. És nem egészségkárosító.
Ez aztán vagy lekerül onnan, vagy bebetonozódik, mindenesetre nem először történt ilyen a történelemben és nem is utoljára fog, az átlag ember fel sem tudja fogni, mennyi minden olyan terméket használ, ami a versenysportban doppingnak számít, hiába tűnik teszem azt csak egy ártalmatlan kenőcsnek.
Szóval ebben a nem sztoriban az a sztori, hogy Béres Csepp.
