A Kölyök újra Madridban, én újra a blogon.
Nemrég ért véget Fernando Torres bemutatása a Vicente Calderón Stadionban, aminek azon része, ahová szurkolókat engedtek be, teljesen megtelt. Jó volt nézni, komolyan. Mindenki nagy örömködve fogadta, ő is mosolygott, mint a tejbetök, tegnap a csapattársak is egy győzelemmel és az ő gólörömével fogadták, szóval egyelőre minden szuperzöld.
Persze ettől függetlenül az még tény, hogy a Chelsea-ben 172 meccsen 45, a Milanban 10 mérkőzésen mindössze egyetlen gólt szerzett és 2010-ben láttuk utoljára jó formában - fú, de rég volt… -, de én bízom benne, hogy ez a hazai közeg és Diego Simeone fanatizmusa feléleszti a szunnyadó oroszlánt és újra látjuk azt a Torrest, akire az ellenfél védői még mind a mai napig készülnek meccsről meccsre.
Mert, ha itt sem megy majd neki… Abba inkább bele sem gondolok, mert már így is csak magamban merem kimondani egy ideje, hogy Fernando Torres jó játékos.
