Hiába nevezték ki csütörtökön Dárdai Pált az élvonalban szereplő Hertha BSC - ideiglenes - vezetőedzőjének, ezt az „aprócska” dolgot elhomályosította az, hogy a Béres Csepp a termékben fellelhető kobalt (kobalt-klorid-hexahidrát) miatt felkerült a nemzetközi doppingellenes szövetség (WADA) tiltólistájára.
Válogatott szünet van, ez mindig izgalmas a focicsapatok esetében, ilyenkor szokás edzőt cserélni, mint például Kispesten, és hasonlók. Most az imént épp azt olvastam az NSO-n, hogy lemondott a Szpari klubigazgatója és a szakmai tanácsadó.
Régen, ha szóba került a magyar labdarúgás, a mindenki egyből rávágta Puskás Ferenc nevét. A 21. században szerintem módosult kicsit a képlet: magyar foci=Puskás Ferenc Stadion.
Aki kedden nézte az olasz-uruguayi meccset, az bizony láthatta a vb eddigi legsuttyóbb megmozdulását.
Csütörtökön kezdődik a foci-vb – végre! Ami még ennél is jobb, hogy kapásból láthatjuk a brazilokat. Az meg már csak hab a tortán, hogy a horvátok is a pályán lesznek.
Minden olyan gyorsan történt. Hetedikesek voltunk az általános iskolában, amikor a többiek görkorit vettek maguknak. Én sem akartam kimaradni a jóból, egyik barátom, Dávid nagynénjének volt egy turkálója, ott lapult 5 ezer forintért egy fémsínes csoda, arra le is csaptam.
Na jó, Gépezet. Mindenesetre tényleg lerobbant. Az orosz jégkorong-válogatottra gondolok, amely ötödik lett a Szocsiban zajló téli olimpián. Hogy ez milyen eredmény? Mint mikor a magyar pólóválogatott végez az ötödik helyen egy olimpián. Rossz.
A 15. percében járt vasárnap a Sevilla és a Barcelona meccse, amikor Moreno megszerezte a hazaiaknak a vezetést egy újabb katalán védelmi megingást követően. A kommentátor – még élénken élhetett benne a Valencia elleni zakó – hangosan üvöltve vette mindezt tudomásul és megpendítette, hogy „közel” jár egy újabb bajnoki vereséghez a Barca. Én csak legyintettem és azt mondtam: fogadjunk, hogy bedarálják a Sevillát. Így is lett (bár ez most kissé Pastradamusnak hangzik), ám én mégis végignéztem a mérkőzést és nem a Barcelona, vagy a Sevilla (na jó, egy kicsit) miatt, hanem Unai Emery miatt.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy rengetegen várták már azt a pillanatot, amikor megtudhatják, hogyan is telt számomra az NFL nagydöntője. Nem húzom tovább az idegeiteket.
A hónapok óta tartó csendet egy kézilabdás bejegyzéssel szakítom meg. Előre leszögezném, hogy a sportág és én nem ápolunk közeli barátságot, hiába vagyok sportbuzi, csak nagyon indokolt esetben ülök le megnézni egy kézilabda-mérkőzést és ezek közül rendkívül kicsi a szám, amelyik tetszik is.
A magyar válogatott mérkőzéseit viszont nézem, legyen szó a férfi, vagy a női csapatról. Most előbbiekről írok, mégiscsak csak az elmúlt két hétben rendezték/rendezik az Európa-bajnokságot, amely azoknak a csapatoknak, amelyek mertek nagyot álmodni, még mindig tart.
Mert ez lenne itt szerintem a probléma, a célokkal, az elvárásokkal volt itt a gond.
Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is lehet írni a románok, majd a hollandok elleni vereségek után aranylábú fiainkról, de aztán gondoltam nem húzom rájuk a vizes lepedőt, ezt már jó páran megtették előttem és Szalai Ádám kifakadásának következményeként még úgyis napirendi téma lesz egy jó darabig.
Egyetértett Ön már Deutsch Tamással? Igen? És tükörbe tudott utána nézni?
