Igen, tisztában vagyok vele, hogy rengetegen várták már azt a pillanatot, amikor megtudhatják, hogyan is telt számomra az NFL nagydöntője. Nem húzom tovább az idegeiteket.

Egy reggeli műszakkal, majd egy délutáni úszással készültem fel a szuper vasárnapra, ami nem csak a Super Bowl miatt kapja ezt a jelzőt, hanem azért is, mert a nagy meccsre egy Atlético Madrid-Real Sociedad (4-0) és egy Juventus-Inter (3-1) meccsel hangoltam. Mivel két kedvenc együttesem is győzelemmel kedveskedett nekem, joggal bízhattam benne, hogy este a Denver Broncos is meg 1,8-szorozza a feltett ezresem – óvatos duhaj voltam.

Miután a felvezető műsorból megtudtuk, hogy Bencsics Márk hogyan éli meg a meccseket a pályán – ez az összehasonlítás nagyjából olyan, mintha a Stanley Kupa-döntő kapcsán én az OB IV-es tapasztalataimról mesélnék – jöhetett a helyszíni kapcsolás, ahol Faragó Richárdék vártak bennünket. Faragó a tőle megszokott lelkesedésre még vagy három lapáttal rátett, így aztán egy idő után már képtelen voltam fejben tartani a legeket és a fantasztikumokat, csak meg-megjegyeztem havernak, hogy "jé, egy újabb leg".

Volt itt minden a felvezetés során: Queen Latifah, jeltolmács, a Super Bowlok történetében először énekelte szoprán operaénekesnő az amerikai himnuszt és hasonló ínyencségek. A történelem során először találkozott a szezon legjobb védelme és a legjobb támadóegység. És most tessék megkapaszkodni: a történelem során ez volt az első 48. Super Bowl! És vélhetően az utolsó is.

A meccs aztán egy safetyvel indult, amihez 12 másodperc kellett össz-vissz. Természetesen itt is feljegyezhettünk egy újabb leget, igaz, csak utólag, előre nem tudhattuk, hogy mindössze egy tucat szekundumon át lesz egál az állás. Pontosabban hogy ennyi ideig NEM vezet a Seahawks.

Innentől kezdve szinte csak a Seattle volt a pályán, Peyton Manningből csak annyit láttunk, hogy csóválja a fejét az oldalvonal mellett. Az első félidei 22-0-át követően lement a Red Hot Chilli Peppers, majd a Bruno Mars koncert és Harvin rögvest az első támadásban touchdownt ért el a harmadik negyed elején. Talán sorsszerű, hogy ehhez is 12 másodperc kellett? Na akkor, 29-0-nál kezdtem úgy érezni, hogy ez a fogadásom, na meg a Denver Broncos SB-győzelme elszállt, megy a levesbe, ennek kampec - akár le is feküdhetek aludni.

Igaz, még előtte haverral folytattunk egy mélyenszántó elmélkedést az NFL-ben látható hajrázásról, aztán egy olyan laza 10 másodperc után sikerült felállítanunk az amerikai foci egyetemes megoldóképletét: csöcsök>>>akrobatika. Főleg, ha szőke haj társul hozzá.

Reggel megnéztem és kiderült, hogy nem maradtam le a történelem legnagyobb feltámadásáról (egy leg mínusz), 43-8 lett a vége a történelem harmadik leghidegebb (majdnem leg) Super Bowljának. Egy ezres mínusz.

Floyd Mayweather Jr. 10-14 millió dollárnak intett búcsút.